Anne Hathaway interjút adott a Guardiannek, amely a végére váratlanul őszintére sikerült. A legérdekesebb gondolatmenet abból indult ki, hogy a színésznő közölte: 

senki sem áll neki úgy, hogy csinál egy rossz filmet, és ha mégis az lesz belőle, akkor az nekik is feltűnik.

Ezután a riporter rákérdezett arra az időszakra, amikor Hathaway Oscar-díjat kapott A nyomorultakban nyújtott alakításáért, de valahogy nem állt a helyzet magaslatán.

Nagyon kellemetlenül éreztem magam. Egy kicsit elment az eszem a forgatás közben, és akkor még nem tért vissza. Ki kellett állnom az emberek elé, és valami olyat érezni, amit nem éreztem: felhőtlen boldogságot. Nyilvánvaló, nyersz egy Oscart, akkor boldognak kell lenned.

Nem így éreztem. Azt éreztem, nem helyes ott állnom egy estélyiben, ami több pénzbe kerül, mint amennyit mások egész életükben keresnek, és díjat kapnom egy olyan fajta fájdalom bemutatásáért, amelyről azt éreztem, még mindig az emberiség kollektív tapasztalatának része. Próbáltam boldognak tettetni magam, amiért nagyon sokan támadtak. Ez az igazság, így történt. Elég szar. De megtanultam belőle, hogy még ha azt is érzed, bele tudnál halni a szégyenbe, igazából nem halsz bele.

A riporter végül azt kérdezte tőle, mi lett volna a B terve, ha az élete nem így alakul. A színésznő erre megjegyezte, az tuti, hogy nem szerepelt volna jól egy tehetségkutatóban - ami azért elég erős önkritikának tűnik, ha valaki ilyesmire képes.

Na de vissza a válaszához:

Azt hiszem, alkoholista lennék. Vagy egy közösség nagyon motiváló vezetője. A kettő közül valamelyik.

A teljes interjút elolvashatja itt.