[sz]Címkép: Jeanbaptisteparis/Flickr[sz] A rendkívüli módon felgyorsult technikai fejlődésnek köszönhetően a mai foglalkozások hozzávetőleg 47 százaléka valamikor a jövőben meg fog szűnni– mondják a tudósok. Habár ez elég ijesztően hangzik, ez az események logikus folyása. Számtalan olyan foglalkozás létezett a múltban is, melyekről ma már azt sem tudjuk, eszik vagy isszák. Némelyik teljesen kihalt, de olyan is van, ami csupán továbbfejlődött. A Bright Side csokorba szedett néhány olyan szakmát, amik a mai, modern világban talán furcsának, már-már őrültségnek hangzanak, őseink életének viszont szerves részét képezték. 1. Repülőgép-figyelő A radar feltalálása előtt az ellenség felderítéséhez, megfigyeléséhez a katonáknak egyéb eszközöket kellett bevetniük. Az egyik technológiát hanglokációnak nevezték. A katonák meghosszabbított tülköt használtak, ami észlelte a rezgéseket, és lokalizálta a hangokat – még akkor is, ha hegyek állták útját a hang terjedésének. Ezt a rögtönzött technikát az első világháború közepétől a második világháború korai szakaszáig alkalmazták. 2. Orgiatervező Eme hivatás természetesen az ókori Rómában élt és virult. A felelős személy feladata ünnepségek tervezése volt, gazdagok számára. Neki kellett összeállítania a menüt, a zeneszámokat, és kiválogatnia a szórakoztatásra szánt hölgyeket. Az ókor leghíresebb orgiatervezője Petronius Arbiter Gaius volt, egy ókori komikus regény, a Satyricon szerzője. 3. Hónaljszőr-szedő Az ókori Rómában a szőrtelenítést gyakorta azért alkalmazták, hogy az illető társadalmi osztálya beazonosítható legyen. A római nyilvános fürdőkben ezért hónaljszőr-eltávolítók tevékenykedtek, akik forró vascsipesz segítségével szabadították meg a vendéget a nemkívánatos szőrzettől. 4. Temetési komédiás, vagy gyászbohóc Az ókori Rómában a temetési komédiások feladata az elhunyt karakterének bemutatása volt. Utánoznia kellett a hangját, viselkedését, gesztusait. Sőt, úgy is kellett felöltöznie, ahogy az elhunyt öltözött. Mindez a halott lelkének megnyugtatását és az élők szórakoztatását szolgálta. 5. Főszékletőr Ez a foglalkozás nem tartozott a legkellemesebb szakmák közzé. A főszékletőr annak a szolgának volt a hivatalos címe, aki az angol királynak segédkezett ügyes-bajos dolgai elvégzésében – ott, ahova a király is gyalog jár (de eszerint nem egyedül) –, illetve a mosakodásban. A bizarr hivatás VIII. Henrik uralkodása idejéből ered. A szolga felelősségi köre a Tudorok idejében leszűkült az uralkodó öltöztetésére. A cím elnevezése ennek megfelelően királyi főkamarásra változott. Maga a tisztség 1901-ig létezett. 6. Piócagyűjtő Mivel egykor a köpölyözéshez széles körben alkalmaztak piócákat, a vérszívó iránti igény kielégítésére embereket jelöltek ki, akiknek a mocsaras, lápos területeken kellett piócákat gyűjteniük. A munka csupán idényjellegű volt, és nem is fizetett jól. Ráadásul a hivatásos piócagyűjtők gyakorta szenvedtek vérveszteségtől, illetve kaptak fertőzéseket. Az 1830-as éveket követően egyre kevesebb piócát használtak gyógyászati célra, és a huszadik században meg is szűnt a foglalkozás. 7. Hivatásos bűnbak Hivatásos bűnbakok gyanánt kisfiúkat alkalmaztak, akik ifjú hercegek, királyfiak helyett kapták meg az egyébként a felséges gyermeknek járó büntetést. Minthogy a tanító nem üthette meg magát a herceget, kis barátja részesült helyette az oktató célzatú elnáspángolásban. Mielőtt még azt hinnénk, ez nem volt túl nagy szám a kis hercegeknek, közöljük, ez nem így volt: a fiúk szinte mindig jó barátok lettek, és a herceg jövőbeni viselkedését pozitívan befolyásolta, ha azt látta, hogy helyette barátja nadrágját porolják ki. Habár a szokás állítólag Nagy-Britanniából ered, eddig még nem sikerült kideríteni, hogy tényleg ott született-e eme furcsa „gyermekmunka”. 8. Kelmetisztító Újabb foglalkozás az ókori Rómából. A római városokban a kelmetisztító (latinul fullones) üzletében különféle ruhadarabokat festettek, mostak és szárítottak. A modern mosodától annyiban tér el, hogy a ruhát nem vízben, hanem az árnyékszékekből összegyűjtött emberi vizeletben mosták. Nem éppen elhanyagolható különbség... 9. Tekebábu-állogató Eme rosszul fizetett kétkezi munkát végző személy feladata az volt, hogy a megfelelő helyre visszaállítsa a tekebábukat, az eldőlt bábukat megtisztítsa, és visszajuttassa a játékosoknak a labdát. Miután feltalálták a bábuállító masinát, nem volt többé szükség állogató fiúkra. 10. Sorszedőgép-kezelő A sorszedés vagy linoszedés forró fémmel történő betűszedési rendszer, amit újságok nyomtatásához alkalmaztak. A gépek működtetéséhez szakképzett munkások kellettek, mivel nem csak sorokat öntöttek és helyeztek bele a szedőhajóba, hanem ők állították be a lapszéleket és szabályozták a sorok hosszát és vastagságát. A szakma a fényszedés feltalálásával halt ki. 11. Kalkulátor Nem, nem haltak ki hirtelen a számológépek! A kalkulátor kifejezést a XVII. századtól fogva használták, mégpedig azokra a személyekre, akik különféle számításokat végeztek. A kalkulátor feladata az volt, hogy – saját kezűleg, illetve később mechanikus számológép segítségével – adatokat számítson ki és elemezzen, vagyis: kalkuláljon. via Bright Side