Ezt a régi keretet nagymamám a padlásán találta, még az ő édesanyjáé volt, kép sajnos már nem volt benne. Sokáig kunyeráltam, míg végre nekem adta, mert ő nem talált ennek a rossz állapotú keretnek funkciót. Mivel évekig csak akartam ezt a keretet, de nem kaptam meg, amikor végre az enyém lett nem is tudtam mit kezdjek vele. Szeretem a matt festett bútordarabokat, de ezt a számomra "csodakeretet" nem lehet lemázolni, mert ez így szép ahogy van, a szúette nyomokkal együtt és a minden kopásával. Ráfért egy nagyon alapos takarítás, egy évszázadnyi kosz volt benne. És az üveg is gyönyörű tisztítás után. A kedves lakóit nem akartam megtartani, így egy szúirtást követően enyhén csiszoltam. És az éleken még tovább koptattam.  Majd kapott két réteg Pentart viaszpasztát. Így nézett ki készülés közben. A viasz kötés után (a fa sokat beszív) kicsit fakul, a két réteg között 24 órát pihentettem. Ilyen lett: Aztán kitaláltam az új funcióját, és elkészítettem a 7 generációs családfát, a egészen a szépapák és anyák, valamint az ő szüleikig.