„Romániában nincs kutyaszánszövetség, ezért teljesen természetes módon Magyarországot képviseltem – említette lapunknak a 38 éves sportember, aki fiatalon három évig jégkorongozott, mivel a Kárpát-medence „jégszekrényében”, a gyergyói Csomafalván született. – Volt is ebből galiba, a románok nem örültek ennek, de erre azt mondtam, tetszettek volna megalapítani a szövetséget…”
Kiss Attilát 2004-ben szentelték pappá, s mint mondta, egy barátjának ugyanazon a napon született egy alom szibériai husky kölyke. „Beleszerettem a fekete-fehér bundájú, kék szemű gyönyörűségekbe, hamarosan beszereztem egy Wolfi nevű kis szukát, s huskytenyésztésbe fogtam, egyszersmind megismerkedtem a kutyaszánhajtással. Az első versenyemen, Graz mellett rögtön első lettem – de hátulról. Ám nem keseredtem el, mindent trükköt összeírtam a klasszisoktól, s elkezdtek jönni az eredmények.”
Attila 2011-ben, kétévi spórolás után, a cseh világbajnoktól vett egy gyönyörű kan kutyát, majd később elnyert egy Beszterce megyei pályázatot, s meg tudott vásárolni egy 4500 eurós versenyszánt. A 2015-ös világbajnokságon úgy lett második, hogy a szánja az első napon (háromnapos a verseny) darabokba törött, 32 csavarral erősítette össze, de a hátrányt már nem tudta ledolgozni.
„Az idei világbajnokság távja Mille-grobbéban 13,97 km volt. Ezt háromszor kellett teljesítenünk a kásás, rossz minőségű havon. Bár végig vezettem, a második napi időmet egy perccel elmérték, így nagyon kellett igyekeznem, de sikerült. A harmadik nap előtt hosszasan beszélgettem a két holtfáradt vezérkutyámmal, Giróval és Tiszával, ők végighallgattak, lefeküdtek, aztán az utolsó futamban kitették a lelküket a hóra, és nyertünk!” – mesélte elérzékenyülten az óradnai plébános, aki a Magyar Kutyasportszövetségtől is kapott támogatást.
Íme egy megható történet a trianoni határok békés lebonthatóságáról…