Egyéb kategória

„Mi van, ha rosszul döntöttem?” – Kérdések és válaszok, ha fogyatékossággal élő gyereket neveltek

Számtalanszor volt alkalmam beszélgetni olyan szülőkkel, akik valamilyen fogyatékossággal élő gyerkőcöt szeretgetnek, nevelgetnek óvón és féltőn. Mivel én a gyerek oldaláról jól ismerem ezt az élethelyzetet, gyakran meglepő szembesülni az édesanyák szájából a megannyi kétséggel és bűntudattal. 

vous - 2017.05.27.
„Mi van, ha rosszul döntöttem?” – Kérdések és válaszok, ha fogyatékossággal élő gyereket neveltek

Mindig, amikor ilyen szülővel találkozom, akkor azon gondolkozom, hogy vajon az anyukám milyen lehetett, mikor én is még baba voltam. Őt is gyötörték a kétségek? Mennyire? Mit érzett? Mire már tudatába kerültem annak, hogy más vagyok, mint az átlag a hallássérülésem és a mozgássérült kezem miatt, addigra anyu átlendült ezeken a mélypontokon. Aztán, mikor ráleltem a saját utamra, láttam, hogy tényleg megnyugszik, kisimult az arca, már nem néz annyira aggódóan.

Amikor ezekkel a szülőkkel beszélek, mindig az jár a fejemben, hogy bárcsak már akkor meg tudtam volna anyunak mondani, hogy ne aggódjon, mert minden rendben lesz. Hogy normális, amit érez, és hogy fogadja el a benne lévő érzéseket. Amikor ezekkel a szülőkkel beszélek, akkor igyekszem olyan válaszokat adni nekik a saját életemből, amik talán kicsit megnyugtatják őket. Ami talán rányit egy kis ablakot a szebb és nyugodtabb jövőre.

Fellebben a fátyol – a VOUS-lányoknak is akad takargatnivalója

Fellebben a fátyol – a VOUS-lányoknak is akad takargatnivalója

Akad, aki egész életében küzd teste tökéletlenségével. Nehezen megy az elfogadás. A léleknek könnyebb a takargatás. Vagy mégsem? Elérkezhet az a pont, amikor elegünk lesz a kánikulában viselt nadrágból, kézfejre húzott pulcsiból, napszemüvegből, feszes szájú mosolyból. Jaj, meg ne lássa más a hibáinkat! Mi most fellebbentjük a fátylat. Tükör elé perdültünk, kamera elé álltunk. Szembenéztünk önmagunkkal és elengedtünk görcseinket. 

A képekért ide kattintsatok!

„Bűntudatom van amiatt, hogy megvisel a gyermekem állapota”

Kényes téma, és a szülők nem szokták kimondani, de volt rá példa, hogy hallottam egy anyuka szájából ezt a mondatot. És ezzel semmi baj nincsen. Sokan azt gondolják, hogy egy komplikált szülés után az anyának örülnie kellene, hogy a gyermek él, még ha „lett is valami baja”. A környezet gyakran sulykolja a szülőkbe ilyenkor, hogy a korai fejlesztéssel sokat lehet tenni azért, hogy a gyermek felzárkózzon a kortársaihoz, ne aggódjon annyira, és ez tényleg így is van. De a szülőknek akkor is megterhelő ez a kezdeti időszak.

Csúnyának és nyersnek hangozhat, amit most leírok, de a szülők így is gyászolnak. Gyászolnak egy olyan gyermeket, akire vártak, de nem érkezett meg. Egy egészséges babát. Helyette új, váratlan helyzetbe csöppennek, ami számukra ismeretlen terep. A szülést is gyakran traumaként élhetik meg a komplikációk miatt, így türelmesnek, megértőnek kell lenni velük.

Fontos letisztázni, hogy egyáltalán semmi baj nincsen azzal az érzéssel, hogy nehezen élik meg a helyzetet, a bennük kavargó szentségtörésnek hangzó kétségek és gondolatok is rendben vannak. Azokat meg kell élni, meg kell keresni rájuk a válaszokat, ha kell, ki kell sírni. Nem lesz ettől senki sem rossz szülő. Ezek a gyászolási folyamathoz tartoznak, aminek le kell folynia a saját természetes módján.

„Restellem, de még kuruzslóhoz is elmentem”

Noha a szakemberek meg tudnák mondani, hogy ne vigyük el a gyereket táltoshoz, mert attól nem fog hallani a gyerek, az esetek nagy részében nem valószínű, hogy eltántorítanák a szülőket attól, hogy ezt megtegyék, maximum tájékoztatnak. 

Sok szülő viszi el olyan „szakemberekhez” a gyerekét, akik nem bírnak hatással a gyógyulásra. Én is voltam táltosnál, és jó mókaként emlékszem rá vissza, mert legalább kipróbáltam a parázson járást. Természetgyógyásznál is jártam, kaptam egy rózsakvarcot, erről írtam is nektek. Noha nem kaptam vissza a hallásom, nem gondolnám túl nagy bajnak, ha a szülők kipróbálnak ezt-azt, ha helyükön kezelik a dolgokat.

Ezek a döntések ugyanis megerősítik a szülőket abban, hogy ők tényleg mindent megtettek a gyerekükért. És ez abban az időszakban, amikor sok kétség és bűntudat tépi a szülők lelkét, sokat segíthet, megnyugtatást adhat. 

Objektum doboz

„Mi van, ha rosszul döntöttem?”

Ezt a kérdést még a saját anyukámtól is gyakran hallottam.

Jól döntöttem, amikor hallók közé adtalak iskolába? 

És én újra és újra elmondom neki, hogy igen. Lehet, voltak nehéz pillanatok, de azok formáltak olyanná, amilyen vagyok. És ezt semmi pénzért nem dobnám el. És ezt próbálom a szülőknek is elmondani, hogy ne tépjék magukat folyton ezzel a kérdéssel. A gyerek szemszögéből nem tűnik olyan megkérdőjelezhetőnek a szülő egyik döntése sem. Ha mégis, akkor szólni fog. Ha valami nem jó neki, akkor is szólni fog. Ha pedig nem szól, észre fogja venni a szülő is. És ha észreveszi, hogy rosszul döntött, akkor dönt másképp. 

A rosszul döntés lehetősége akor is fennáll, ha a saját életünkről döntünk. Nem lehet mindig biztosra menni és jól dönteni. De hát ebből tanulunk, nem? 

döntések fontossága

Mitől válik az életetekben minden valósággá és megtörténtté?

„Mindennap, minden fordulópontnál, s akár minden órában, percben. Valahová állnotok kell: valamelyik oldalra, valaki mellé, magatok mellé vagy magatokkal szembe. Szakítotok vagy nem, szerettek vagy nem, csaltok vagy nem, elköteleződtök vagy nem, hazudtok vagy őszinték lesztek. Döntenetek kell. A döntésetektől lesz minden valóság, igazi, megtörtént dolog.”

A folytatást itt olvashatjátok.

„Mi van, ha valami fontosat kihagyok?”

Azt látom, hogy ezek a szülők gyakran azt érzik, valamiről lemaradnak. Valamilyen fejlesztésről, valamilyen hírről. Ilyenkor elmondom, hogy ezzel mindannyian így vagyunk. Miközben én itt pötyögöm a cikkem, lemaradok egy csomó dologról. Nem tudunk mindenhol ott lenni. Ami pedig a híreket illeti, jó, ha belépnek egy sorstársközösségbe, Facebook-csoportba, ahol minden információ beszerezhető. 

„Mi lesz a gyerekből?”

Bármi lehet. Tudom, itthon még nem annyira elterjedt írni az elismert emberekről, akik fogyatékossággal élők és elérték a maguk sikereit, de én annyi ilyet ismerek! Van autista fiú, aki mandalákat ad el, ott vannak a Nem Adom Fel Café dolgozói és megalapítói, és nem szabad elfelejteni, hogy a technológia, az internet és a rugalmas munkaidő és munkavállalás is egyre több lehetőséget rejt magában!

Az egyes fogyatékosságokban ráadásul sok speciális jó képesség van, amire lehet építeni. Tény, hogy a jövőtervezés némi szerencsét és rugalmasságot, leleményességet is igényel, de fontos azt is szem előtt tartani, hogy a gyerek számára mit jelent a boldogság. Mert lehet, hogy egy értelmileg akadályozott srác nem tud írni, de mondjuk olyan csodákat művel a kertben, hogy a legmenőbb kertész is elfüttyenti magát a láttán.

Más a mérce. Más a nézőpont. De előbb vagy utóbb mindenki megtalálja a helyét.

Objektum doboz

„Hogy fogom neki elmagyarázni, hogy ő más?”

Sok szülő fél attól, hogy a gyerek hogyan szembesül majd először azzal a ténnyel, hogy ő fogyatékossággal élő, illetve más. És hogy ez mennyire fog fájni neki. Sok szülő azt gondolja, hogy már egészen korán szembesülnek ezzel a ténnyel, de szerintem ez egyénenként eltérő. Más dolog először megtapasztalni, hogy más vagy, a játszótéren, és más, amikor igazán megérted, hogy mit is jelent a te állapotod. Ennek különféle szintjei vannak, és akár tetszik, akár nem, ez a gyereked feladata lesz, hogy feldolgozza, megrágja.

Szüksége lesz nagy beszélgetésekre, szüksége lesz arra, hogy biztassátok, ha elkeseredik, de egy átlagos kamasznak is megvan a magára találásának kálváriája, nem kell hozzá társuló probléma vagy fogyatékosság. Nehéz így is meg úgy is. A ti dolgotok csak annyi, hogy biztassátok arra, hogy bármire képes, éreztessétek, hogy elfogadjátok, bíztok benne, és akkor megtalálja majd a maga útját és identitását.

Ajánlott cikkek