Családunk kedvelt időtöltése a városlátogatások. Ezek nem csak abból állnak, hogy megnézzük a főbb turistalátványosságokat és kipipáljuk a kötelezően megtekintendő múzeumok, kastélyok listáját, hanem abból is, hogy – amennyire egy kívülállónak csak sikerülhet –, elvegyülünk a helyiek között. Ezt legkönnyebben a helyi bárokban, éttermekben tehetjük meg.
Legutóbb a Bükk déli lábánál fekvő Noszvajon jártunk, egy gyönyörű kis faluban Eger mellett. Számomra a De la Motte-kastélyról volt ismert (imádom a XVIII-XIX. század vad romantikáját, ráadásul az egyik kedvenc filmem – Possession – főszereplőjét is LaMotte-nak hívták), illetve Csernus Doki kávézójáról, a Csendülőről. A kastély kívülről szebb, az angol kertje tavasszal lehet a legszebb. Érdemes még megnézni a barlanglakásokat, amik most egy alkotótelepet alkotnak. Mezőgazdasági adottsága tökéletes a szőlőtermesztésére, kíváló borvidék. Ezt mutatja, hogy itt található a számos rangos díjjal büszkélkedő, híres Thummerer Pince is. A falun keresztül folyik a Kánya patak, amelyet egy kis részen – az üdülőövezetén, Síkfőkúton - kis tavacskákká duzzasztották: a felső tóban csónakázni, vízibiciklizni lehet, míg az alsóban horgászni. A közelben pedig itt a Rozmaring Vendéglő.
Noszvaji üdülésünk alkalmával nem volt kétség, hogy betérjünk, sőt itt is ünnepeljük meg a párom születésnapját. Télen voltunk, így a négy napos ottlétünk alatt kétszer vacsorázhattunk náluk, mert akkor még a hét első felében zárva tartottak, viszont most már
akár minden nap ellátogathatunk hozzájuk.
Az éttermet egy családi ház alsó szintjén alakították ki. Az akadálymentesített bejáraton belépve egy kicsit szűkös előtérben találjuk magunkat. Jobbra rögtön ott a faborítású pult, amivel szemben egy régi építésű cserépkályha – ülőrészén magazinokkal és a gyerekek számára kifestőkkel. A kifogástalanul tiszta mosdók is innen nyilnak; anyukaként örömmel konstatáltam, hogy a nőiben egy pelenkázó is helyet kapott, sőt a kicsikre gondolva fellépőt is helyeztek a kézmosó elé. Balra léphetünk be az étterembe, vagy sétálhatunk át a télikertté alakított teraszra.
A felszolgálók kedvesek, előzékenyek, rugalmasok és segítőkészek.
A pult előtt köszöntöttek, majd a helyünkre kísértek minket. Az étterem belső termét kicsit sötétnek találtam, míg az üveggel körülvett teraszon igazi mediterrán hangulat várt – ide ültünk le mindkétszer (ugyanahhoz az asztalhoz). Szeretem az olyan helyeket, ahová „régi ismerősként” térhetünk vissza. Ha első alkalommal barátságosan fogadtak minket, következő nap már szívélyesen.
A legapróbb részletekig gyerekbarát:
Ikeás etetőszék, kifestők, egy hatalmas vödör játék, gyerekmenü, féladag és ami a legfontosabb, kedvesek is velük. Nyugodtan játszhatnak, míg a kiszolgálásra várunk.
Az étterem híres a pizzájáról. A tulajdonosok itáliai munkájuk során magukba szívták az ottani konyha miden csínját-bínját, a híresen finom olasz tészták titkával együtt. Hazatérve úgy gondolták, hogy a kint tanultakat fuzionálják a bükkaljai regionális konyha érdekes ízvilágával. Fontos számukra még a használt alapanyagok kiválósága. Pizzáik külön a részükre őrölt, különleges lisztből készülnek, feltétként noszvaji házisajtot, dél-olaszországi hámozott paradicsomot, kézműves sonkát, szalonnát, friss fűszernövényeket raknak. Igaz, villanykemencében sütik, de az elkészítési módjuk hozzák az eredeti receptúrát és kellően vékony tésztájúak. Kifejezetten örültem, hogy a híres nápolyi marinarát is tartalmazza az étlap, bár úgy adódott, hogy nem sikerült megkóstolnom. Helyette a másik nápolyi tradicionális pizzát, a Margherita del Vesuviót ettünk, melyen koktélparadicsom, gyúrt mozzarella, olíva olaj és bazsalikom van.
Hiába, lehet akármit kérni a tésztára, számomra csakis a nápolyi pizzák léteznek!
Amíg a születésnapos maradt a számára ismert Staropramen csapolt sörnél, én kifejezetten örültem annak, hogy olyan egészséges vitaminbombákat is kérhettünk, mint a csipkebogyólé, vagy cékla-almalé. Terhesen vasat kellett szednem, így nem is volt kérdés, hogy az utóbbit kóstolom. Muszáj voltam rendelni belőle még egyet, mert annyira finom volt, hogy szinte azon nyomban felhörpintettem az egészet.
Előételként úgy döntöttünk, hogy rendelünk egy kis kóstolót a kamrájukból, amely helyi specialitásokat tartalmazott: kézműves sajtok, szarvaskolbász, helyben nevelt mangalicából szalonna és házilag sült kenyér… Megettük mindegyszálig, már-már ezzel jóllaktunk, és még csak most hozták a főételeket.
A családunkban mindenki odavan az olasz konyháért. A pizzák kiválóak voltak, így továbbra is maradtunk e vonalon. Az ünnepelt sügérfilét rendelt paradicsomos tintahal spagettivel, míg én fekete spagettit céklával és dióval. Mindkettő isteni finom volt – bár a diót néhol túlpirították, ezért kesernyés utóízt hagyott maga után.
Tálalásuk lenyűgöző.
A kiszolgálás teljes mértékben professzionális. Ahogy megérkeztünk jeleztem feléjük, hogy az étkezés befejeztével lepjék meg a párom egy szelet tiramisuval. Előzékenyen meggyújtott gyertyával és boldog születésnapot kívánva szolgálták fel.
Amilyen könnyen elkészíthető a tiramisu, olyan könnyen el is rontható, ezért félek rendelni. Viszont most tökéletes választás volt: a textúrája a lehető legjobbra sikeredett, nem volt se túl krémes, se túl száraz.
Életemben először ettem panna cottát. Annyit hallottam felőle, de eddig nem volt alkalmam megkóstolni. Egy kicsit tartottam tőle, hiszen a lekvárért nem vagyok oda, de itt meggyöntettel tálalják, amely inkább savanykás, mint édes.
A panna cotta mennyei volt! Megfelelően lágy, édes, csak úgy olvadt a szájban.
Mindenkinek ajánlott hely! Amennyiben Noszvaj környékén jártok, és egy finom étkezésre vágytok, látogassatok el ebbe a hangulatos vendéglőbe!
ROZMARING ÉTTEREM
Cím: 3325 Noszvaj, Síkfőkút út 32.
Tel.: +36 36 463 465
E-mail: noszvajirozmaring@gmail.com
Nyitvatartás: noszvajirozmaring@gmail.com
Házhozszálítás: igen
Web: http://www.rozmaringetterem.hu/
Facebook: Rozmaring Étterem
Tetszik? Vidd és oszd hírét!
Ettél, ittál már itt? Kommentelj!
Nem akarsz lemaradni az új ajánlókról? Kedveld a blog Facebook-oldalát!
Együttműködnél? Keress meg!
