A középkori Európában a hölgyek ruházata olyan terebélyes volt, hogy könnyedén megbújhatott alatta a pocak. Csupán a XIV. század elejétől kezdték el ruha sziluettjei követni a nő alakját. Ekkor kezdtek kialakulni öltözékek külön kismamák számára.

Még a XV. században sem használtak külön bevarrást a ruhákon, egyszerűen fűzővel (kiengedéssel, összehúzással) csináltak helyet a növekvő hasnak – még a kabátokra is raktak fűzőt, hogy méretre lehessen igazítani. Gyakran hordtak kötényeket a has elrejtése miatt.

Az első kismamaestélyi a barokk korban született meg, Adrienne-nek nevezték. Empire derékvonala volt, és terebélyes szoknyája, rengeteg ráhajtással, mely könnyen tágult, ahogy viselője terebélyesedett. A ruha a XVII. század közepére egy partedlivel gazdagodott, hogy megkönnyítse a szoptatást.

A viktoriánus korban a terhesség elrejtendő dolognak számított. Erre fejlesztették ki a halcsontokból felépített kismama fűzőt. Elég kellemetlen belegondolni, hogy az akkori kor orvosai támogatták ezt a ruhadarabot, melyet még az 1900-as évek elején is hordtak. Gyakran használtak fodrokat, melyek még jobban eltakarták a hasat.

Természetesen ezeket csak a felsőbb osztályok tagjai engedhették meg maguknak, a szegények egyszerűen csak bő ruhákat húztak fel.

A ’20-as évekre kezdett letisztulni a kismama-divat. Lágyabb sziluettek, lazán elrendezett anyagok voltak az első jelek arra, hogy a korlátozó trend múlóban van. A kor ruháira jellemző alacsony derék a terhesség első időszakában kellemes viselet volt – viszont a has elrejtése még mindig előírás volt. „Ne legyen zavarban növekvő pocakja miatt terhessége alatt” – írja a Good Housekeeping 1923-as száma.

A következő évtized sokkal konzervatívabb vonalat hozott. Nőies derékvonal és filigrán alkat számított szépnek, így a terhes hölgy kénytelen volt apró mintákkal, ráncolással, hatalmas masnikkal és övekkel elrejteni állapotát. Ekkor jöttek a kétrészes ruhák, melyek trapéz felsői is előnyösek voltak kismamákon. A ’40-es évek is ezt a divatot követte, ingruhákkal és átkötős ruhákkal könnyebbé téve a szoptatást.

Lucille Ball volt az első, aki terhesen játszott egy filmben, és pozitívan vállalta várandósságát. Az évszázad felétől megjelentek a nadrágok, s az átlag kismamaviselet a lefele bővülő felsőrést plusz szűkebb szoknya vagy kapri nadrág volt. A ’60-as évekre jellemző eleganciát állapotossága alatt sem adta fel Jackie Kennedy, akinek a stílusát rengetegen utánozták.

A kor kedvelt A-vonala csak az első hónapokban volt kényelmes, így ekkor indult a szokás, hogy a nők a terhesség előrehaladtával külön ruhákat vásárolnak. Gyakran alkalmaztak belső redőket, melyek engedtek a pocak növekedésének. Ekkor jelent meg a babydoll is, mely kedvelt kismama ruhadarab lett.

A ’70-es évek poliészterláza tökéletes volt a terhes hölgyeknek – az anyag nyúlóssága sok teret engedett. Ekkor a bohém stílus és a széles maxiruha uralkodott. Jólöltözöttségi versenyeket is rendeztek: a Mother-To-Be of the Year verseny résztvevőit stílusuk alapján rangsorolták.

Ezután minden a túlzásról szólt: extrém nagyságok, ó alaktalan ruhák. Viszont ekkor vált még gyakrabban viseltté a maxiruha – Diana hercegnő terhessége alatt viselt ruháinak köszönhetően. Szintén a ’80-as évek végén jelentek meg kismamák számára munkahelyi viseletek is. Gela Taylor és Pamela Skaist-Levy terveztek először kismamafarmert 1988-ban.

Egyre nagyobb figyelem fordult híres nők terhességére – mely az általuk viselt kismama ruhákat is érintette. Egyre gyakoribb volt a terhes has megmutatása szűk ruhákban, vagy kivillantva a pocakot. Mindenki megőrizte saját stílusát, például Gwen Stefani kiváltképp a rockos anyuka imidzsét mutatta.

2010-ben történt, hogy a kifutókra is láthatóan terhes modellek sétáltak. Számos szupermodell ezévben adott életet gyermekének, ők pedig gyakran vonultak a kifutón – pocakkal is. Ilyen volt Miranda Kerr is, aki 6 hónapos terhesen sétált a Balenciaga Tavasz/Nyár divatbemutatóján 2011-ben. 

A XXI. század kismamadivata romantikus irányt vett. A sztárok is gyakran rózsaszín, virágos ruhákban jelentek meg még a vörös szőnyegen is. Emellett megőrizték stílusukat, maradtak a szűk ruhák, a feltűnő öltözékek, a bohém maxik, így szép lassan a kismamafűzőktől eljutottunk a variabilis öltözetekig.

(via: elle.com)