A majdnem halálos agysérülése után egy Ironmannel született újjá ez a futó
Öt évvel ezelőtt Michael egy kórházi ágyon feküdt egy sisakban, úgy, hogy a koponyájának negyede hiányzott. Ekkor még senki nem gondolta volna, hogy idén teljesíti az Ironmant. Még a verseny speakere, Mike Reilly is elsírta magát, annyira örült Michael sikerének.
A 28 éves férfi versenyzésre született. Már gyerekkorától kezdve sportolt, kipróbálta a jéghokit és a focit. Iskolás korában mindenki tudta róla, mennyire imád versenyezni, az életcélja is az lett, hogy folyamatosan megmérettesse magát. Minden évben megnyerte a mérföldes futást a suliban. A legfontosabb sport mégis a baseball volt számára, ezért büszkén el is fogadta a Drury Egyetem ösztöndíját.
Mindent beleadott, amikor pályán volt. Még a vállficamok, csuklótörések és más sérülések sem rettentették el a játéktól.
2012 májusában pont az első évét fejezte volna be a főiskolán. Ekkor barátaival szórakozott, épp egy gördeszkát próbáltak ki és Michaelen volt a sor. Az utolsó emléke Michaelnek erről a napról, hogy ráállt a deszkára.
Mivel 20 perccel később sem ért vissza, a barátnője, Andi és egy haverjuk bringára pattantak, hogy megkeressék. Pár méterrel odébb látták, ahogy a mentősök körbeveszik a fiút, aki egy hatalmas vértócsában feküdt. A környéken élők látták, mi történt: Michael a kanyarban lerepült a deszkáról és beütötte a fejét.
A kórházba szállítást követően az orvosok egy vérrögöt fedeztek fel, mely az agyánál helyezkedett el. Ez az egyik legveszélyesebb sérülés. A sebészek a koponyája negyedét távolították el, majd két és fél hétig mesterséges kómában tartották a fiút. Az orvosa szerint 10% esélye volt a túlélésre. A két és fél hét letelte után a nyomás stabilizálódott Michael fejében és felébresztették. St. Louis-ban kezelték tovább hónapokon keresztül. A negyedik hónapban helyezték vissza koponyájából kivett darabot.
Michael viszont soha nem adta fel. Egyik nap például otthon tévéztek, amikor Michael felpattant és közölte a barátaival, hogy elmegy kocogni. Gregg, az apja úgy döntött, ő is vele tart. Feltették a fiúra a sisakját és elindultak. Két háznyit haladtak előre, majd ez hetekig így is ment, minden alkalommal kicsivel messzebbre jutottak.
9 hónappal a baleset után Michael újra visszatért az iskolába. A teljes felépüléshez 1 évre volt szükség, kisebb rohamokkal, memóriakieséssel és viselkedési problémákkal küzdött ez idő alatt. Heti ötször járt fizioterápiára, emellett a memóriáját is élesítenie kellett. (A baleset után például arra sem emlékezett, miről beszélgettek 5 perccel korábban). A mentális terápia során egyre hosszabb ideig volt képes emlékezni. Az alvással viszont az összes aznapi emléke kitörlődött.
Folyamatos munkával néhány hónap múlva teljesen felépült és meg is változott: az addig csendes fiú örömmel újságolta mindenkinek, hogyan küzdött meg az akadályokkal.
Ma tesitanárként dolgozik St. Loius-ban. Idősebb testvérével kisebb triatlonokon is rendszeresen részt vett, bátyja pedig 2010-ben az Ironmant is teljesítette. Évekig tartó versenyzés után Michael, testvére és egy barátjuk 2016-ban teljesítették az egyik fél Ironmant Indianában. Ekkor már az idei, januári Ironmanre készült.
Az apja pedig a következőket nyilatkozta a fiáról:
Az Ironman Lake Placid versenyén 14:38:17-es időeredménnyel ért célba Michael, összesen több mint 226 kilométert tett meg. A lehetetlennel küzdött, de sikerült neki.
Michael története hatalmas motivációt adhat, ahogy ezek az idézetek is, ha épp versenyre készülsz: