Napok óta erre a mai sütésre készülök. Bizony, most sütés következik. Méghozzá egy mondhatjuk azt hiszem süteménynek a dolgot, ami az asztalra kerül. Azért vagyok bizonytalan a megnevezésében, mert én még sosem ettem ilyen ételt, igazából a neve sem cseng ismerősen nekem még akkor sem, ha ez rendszerint egy sós étel.
Így aztán mindamellett, hogy nagyon kíváncsi voltam, hogy mi sül ki belőle, az sem hagyott nyugodni, hogy mi is az a burek. Merthogy burek készült ma. Kuszkuszos burek. Hmm....
fotó:saját
Végeztem tehát egy kis kutatómunkát a témában. Ahogy a nevéből is sejthető egy balkáni finomsággal állunk szemben, amit persze a török behatás terjesztett el a térségben. Igazi nemzeti étel a Balkánon, így már kicsit szégyellem, hogy ezidáig nem hallottam róla. Mentségemre szóljon, hogy ebben a térségben még sosem fordultam meg, de ami késik nem múlik ;)
A tradicionális burek általában túróval van töltve és valóban sós és nem is rétestésztából készül, hanem valami hasonszőrű helyi társából. Szinte minden pékségben kapható túrós vagy darált húsos változata.
Aztán ahogy egyre több teret nyert elkezdték picit meggyorsítani és feltuningolni az elkészítését és a töltelékeket. Így jött a képbe a rétestészta és az édes töltelékek.
El nem tudtam képzelni, hogy az én, illetve Zé kreációja milyen végeredményt tartogat. Azt az alapanyagokból láttam, hogy egy átlag burekhez képest egészséges lesz -az eredeti verzió rengeteg zsírt használ a tészta rétegzéséhez - de ízeiben el nem tudtam képzelni. Mivel méz is kell hozzá ráadásul annyira nem is kevés, ezért picit tartottam attól, hogy egy baklava jellegű extra édes, émelyítő valamit kapok, amiért én nem rajongok. Még az eredeti baklava sem tett mély benyomást rám :(
fotó:saját
Na de nincs idő parázni, neki kell állni elkészíteni!
Az időigényességét és a macerásságát tekintve azt azért nem állítanám egyértelműen, hogy megúszós desszertről beszélünk. Lássuk be egy kavart joghurtos süti pl. sokkal hamarabb elkészül, kevesebb nyűggel és mosatlannal jár. De azt is alá kell írnom, hogy egyszerűbb, mint egy gumisüti vagy egy hatlapos!
Amikor még csak félidőnél tartottam - tehát a töltelék már elkészült - olyan illatok voltak a konyhában... Rágondolok és összefut a nyál a számban. Narancs... méz... tej... igazi téli illatok! Igazából már itt elgondolkoztam, hogy nem is csinálom tovább az étket, hiszen egy kvázi puding máris "kisült" itt a dolgokból, ami szerintem így önmagában is isteni lenne. Tejben puhult kuszkusz narancslével és héjjal, mézzel, mazsolával megszórva törökmogyoró aprólékkal. Na, mit gondoltok? ;)
De azért természetesen folytattam a munkát, megkentem a réteslapokat az olvasztott vajjal, rétegeztem őket, belekerült a töltelék, felcsavar, formába bele. Tekeredik a kígyó... Ezt mostanában amúgy is sokat énekeljük a kisfiammal :) Irány a sütő!
Alig győztem kivárni, hogy megsüljön Mondanom sem kell, hogy az illatok csak fokozódtak míg minden összesült.
Mikor elkészült és kivettem csak néztem, csodáltam és féltem. Még rotyogott kicsit rajta a megolvadt hársméz. Mennyeien festett. De épp ezért féltem. Tudjátok, baklava... Na meg azon agyaltam, hogy lehet ez azért két főnek meg egy kicsinek sok lesz. Hogy fogjuk mi ezt elpusztítani?
Végül tálaltam és megkóstoltuk. Hogy ízlett-e? Elég ha annyit mondok, hogy este 6 körül készült el, és 9 órára valami oknál fogva már alig a negyede volt meg :) Rájártunk, csipegettük. Egyszerűen etette magát!
fotó:saját
Azt kell, hogy mondjam engem teljesen magával ragadott, megnyert ez a recept! Egyszerűen imádom. Nincs mit tenni. Ha hozzávesszük a hársméz gyulladáscsökkentő, köhögéscsillapító - és még sorolhatnám - jótékony hatását, valamint a kuszkusz értékes antioxidáns tartalmát, tényleg szóhoz sem jutok! Még akkor is, ha én azért semmilyen tekintetben nem sorolnám a megúszós fogások közé. Időben Legalább 45 percet igénybe vett, ha nem többet, és ebből közel a feléhez én is kellettem, nem csak a sütő - ettől azért van gyorsabb desszert. Némi utánajárással is járt a hozzávalók beszerzése, legalábbis a törökmogyoróé mindenképpen. Árban és mosatlan edények számában is van bravúrosabb megoldás.
Viszont mindenképpen megéri a befektetett időt, energiát, forintot ez az étel! Egészséges, finom, különleges.
Örülök, hogy megismerhettem a bureket, még ha nem is az az autentikus változatot, amit pl a horvát tenger mellett ehet az ember.
