Mindig különleges érzés konstatálni, hogy a fideszes holdudvar és annak publicistái milyen reálisan és páratlan igazságokat felvonultatva tudnak a politika iránt érdeklődő kisember számára írni akkor, ha olyan személyekről van szó, akik a kormányzati médiagépezet feketelistáján vannak. Azon rég túl vagyunk, hogy képmutatónak vagy gerinctelennek nevezzük ezeket: ami megszokottá válik, azt előbb-utóbb már nem is illeti az ember címkékkel. Apáti Bencének, a 888 egyik szerzőjének írása azonban úgy világít rá Vona Gábor köpönyeforgatására, hogy közben Orbánról is szólhatna.
Nem az az aggályos Apáti írásában, hogy Vona Gábor valóban létező kétszínűségét kéri számon, hanem az, hogy mindezt a 888-on teszi, ott, ahol nincs Jézus Krisztus, csak Orbán Viktor, akit legalább olyan vehemensen védenek az újságírók, mintha maga is egy keresztre feszítéssel nézne szembe hamarosan.
Vona csupán hozta a szokásos, jellemtelen, elvtelen formáját. Azt, akinek kurvamindegy, hogy épp milyen eszmét, milyen bajtársakat, milyen vallásokat árul el, mert egyetlen dolog számít neki. A hatalom. - írja a cikkében.
Bár a cikk - mivel a 888-on a Fidesz kritizálása nem játszik - a Jobbikról szól és azon belül Vona Gáborról, de akkor is tökéletesen helytálló a szöveg, ha Vona nevét Orbán Viktoréra cseréljük. Abban egyetérthetünk, hogy a Jobbik elnöke évek óta pontosan ugyanolyan hatalomvággyal ácsingózik a miniszterelnöki székre, mint a baloldali ellenzék mainstream figurái, ennek elérése érdekében pedig hajlandó volt arra, hogy pártjának radikális embereit- legfőképp Novák Elődöt - kiszorítsa a vezetésből. A néppártosodás, az Unióval szembeni kritikák elhalkulása és a Bérunió kampánya mind azt mutatják, hogy az úton-útfélen lenácizott, lefasisztázott szélsőjobboldali párt, de legfőképpen Vona elfogadta azt, hogy sikerességének érdekében meg kell változnia. Röviden annyit is elég lett volna írnia nekem és Apáti Bencének is, hogy Vona Gábor nem más, mint Orbán Viktor 2, kvázi fiatalabbik kiadása. (Ma már vicces visszanézni, ahogy Kövér László 1993-ban olyan liberális eszmékről beszél, mint a tolerancia és a másság elviselésének képessége, de ettől még megtörtént.)
Vona és ami az allahozós videó mögött van című írásában Apátinak abban is igaza van, hogy Vona soha nem volt se náci, se arabszimpatizáns, a cikk elolvasása után viszont egyből elkapott az égető kíváncsiság, hogy a 888 újságírói vagy épp maga Apáti Bence mikor fogja majd úgy gondolni, hogy Orbán Viktorról is meg kéne írni egy ehhez hasonló cikket. Vagy legalább megemlíteni, hogy Vona nem csinál mást, csak azon az útvonalon megy végig - egyelőre sikertelenül - amit Orbán előtte már jól kitaposott sok-sok év kudarc után. És lám, a munka beérett, már nyolcadik éve élvezi hatalmát.
Kép: HVG
Itt nincsen szó migránsokról, szocikról, SZDSZ-ről, vagyis nincsenek olyan témák, amikkel a két szekértábort jól össze lehetne ugrasztani. Itt tények vannak. Baj-e, ha egy politikus mindig az adott hangulatot és kívánságokat követve politizál, ergo nincsen saját értékrendje? Szerintem igen, méghozzá nagy. Az viszont egyszerű tény, hogy Orbán Viktor sem maradt ki a pálfordulásokból. Vagy csak Vona Gáboré zavar minket?
Nem akarok sokáig a Fidesz korai liberális mivoltán rugózni, elég szégyen lett az nekik manapság, de miniszterelnökünk tett arról, hogy ne a rendszerváltás környékére datálhassuk az utolsó ellentmondásos nézetét. Még a gyurcsányi időket éltük - ő is dörgölőzött alaposan az oroszokhoz - amikor 2007-ben Orbán Viktor a Fidesz 19. születésnapján ezt mondta.
Aki írásos formában szeretné visszakapni beszédének hangulatát, annak nagyon szívesen eleget teszek. Többek között erről beszél:
- Mi az ajtót a Nyugatnak kinyitottuk, az oroszoknak, a Szovjetuniónak meg a kommunizmusnak ajtót mutattunk, és azt üzenjük a jövőnek, hogy ne engedjék, hogy mindez visszamásszon az ablakon.
- Lehet, hogy az olaj keletről jön, de a szabadság mindig nyugatról érkezik, a demokráciát pedig nem lehet felülről irányítani, csak az emberek szívéből nőhet ki és rendezheti be az élhető magyar életet.
- Azt üzenjük a fiataloknak, hogy továbbra is tartsanak ki a nyugatos Magyarország mellett, ne engedjék, hogy erről az útról Magyarországot letérítsék, szeressék, hogy Magyarország egy nyugatos ország.
Tíz-tizenegy év azért nem sok idő, de őszintén: el tudjuk képzelni, milyen változásoknak kellett végbemenniük ahhoz, hogy ezeket akkor büszkén vállalja, ma már pedig úgy tegyen, mintha soha nem mondta volna őket? A szomorú ebben az, hogy ennyi minden nem változott. Oroszország sem lett 2007 és 2018 között a demokrácia csimborasszója, akikkel szoros kapcsolatot kellene fenntartani, de a Nyugat sem lett "nyugatabb", mint ami akkor volt. Csak Orbán változott. (Vagyis azok a szavak, amiket a száján kimondott, hiszen ahogy Apáti szerint Vona sem változott meg, csak egyszerűen egy szavahihetetlen áruló volt mindig is, úgy Orbán is az.)
A naiv kérdés tehát az, hogy a 888 miért, vagy inkább miért pont azzal ekézi Vonát, amivel Orbánt is lehetne? Ezt senki nem gondolja ellentmondásosnak ott a szerkesztőségben? Ha nem politikai ellenfél lenne, egy szebb világban a 888 tizenöt-húsz év múlva igenis írna egy cikket arról, hogy Vona Gábor az egyetlen hiteles karakter, aki követhetné Orbánt a poszton. Hiszen ugyanazt járta végig, amit ő.
2018. 01. 28.