Þingvellir Nemzeti Park, Geysir, Gullfoss: a híres izlandi Arany Háromszöget nem sok embernek kell bemutatni. Ez a Reykjavík közelében lévő térség az ország legnépszerűbb turistaútvonala, amelyet nem csak gyönyörű tájak, hanem történelmileg fontos helyszínek is tarkítanak.
A fővárost - amelyről a bejegyzést ide kattintva tudod elolvasni - magunk mögött hagyva egy napot mindenképp érdemes az úgynevezett arany körútra vagy arany háromszögre szánni; ez minden izlandi utazás „kötelező” programja. Ennek első állomása a Pingvellir Nemzeti Park. A Pingvellir jelentése (ping: parlament, vellir: síkság), azaz "az a sík terület, ahol a parlament ülésezik".
A park területén az eurázsiai és amerikai törésvonalak által létrehozott hasadékok között vezet az út, csodálatos vidék patakokkal, hegyekkel, békésen megbúvó házikókkal, templomokkal. A Thingvellir Nemzeti Parkban egyszerre állhatunk az eurázsiai és az észak-amerikai tektonikus lemezeken, feltéve, ha 7 km hosszú a lábunk: ugyanis pont ekkora a távolság a két lemez között.
Itt található még a 7 km széles senkiföldje, és a Thingvallavatn tó, aminek mélysége elérheti a 114 métert is. Thingvellirt 1928-ban nyilvánították nemzeti parkká Izland ezeréves születésnapja alkalmából.
A születésnap alkalmából 1930-ban rengeteg vendéget vártak az országba, az egyetlen probléma az volt, hogy nem tudták őket hol elszállásolni. Jóhannes Jósefsson, az Amerikából hazatért gazdag birkózó, egyik álma vált valóra a reykjavíki Borg hotel megépítésével (melyhez komoly pénzösszeggel is hozzájárult), mely Izland első luxushotele, és tökéletesnek bizonyult a nagy tekintéllyel rendelkező vendégek elszállásolására is.
Történelemkönyvekből is ismerős lehet a hely, az őslakos vikingek itt hozták létre az ország első parlamentjét 930-ban, így Izland a világon a legrégebb óta funkcionáló parlamenttel rendelkező ország, amelynek parlamentje 1798-ig itt ülésezett A nemzeti park ezzel fel is került az UNESCO világörökségi listájára. Egy-egy parlamenti ülésszak mindössze két hétig tartott, s ezen rövid idő alatt kellett minden államügyet megvitatni.
Az izlandi lovak, nincs rá jobb szó, cukik. Az izlandi lovak az ország kultúrájának és történelmének fontos részét képzik. „Lepónizni” őket persze sértés, ők egyszerűen ilyen kisnövésű paripák, akik télen, sudárabb társaikkal egyetemben, vastag bundát növesztenek. A mindig barátságos izlandi miniló télen is bárkit levesz a lábáról, amikor egy jó vakarászás reményében odamegy a mellette leparkoló autókhoz, de amikor ugyanezt vastag, bolyhos, téli bundában teszi, az egyenesen a cukiság netovábbja. Az izlandiak a mai napig óvják az izlandi lovak tiszta vérvonalát, ezért törvénybe is foglalták, hogy bármilyen ló importálása tilos, sőt a külföldön versenyző lovak sem térhetnek többé haza.
A Nagy Geysirről minden gejzírek anyjáról, amiről a jelenség a nevét kapta már a 13. században születtek írásos feljegyzések. A gejzír manapság már csak alszik – régebben megpróbálták szappannal aktiválni -, de kistestvére a Strokkur tízpercenként, vagy még sűrűbben, lövell a magasba.
És hogy hogyan működik egy gejzír? A magma felmelegíti a földbe szivárgott vizet, mely a hőnek köszönhetően gőzzé alakul, ez a robbanásszerű gőzfejlődés okozza az égbe lövellő vízsugarat is.
A Geysir Izland talán leghíresebb nevezetessége, persze én sem hagytam ki, ahhoz képest, hogy menetrend szerint 8-10 percenként tör ki 10-20 méter magasságig, azon a napon sokkal gyakrabban megtette, sőt, olyan is előfordult, hogy egy percen belül kétszer is. Igazán látványos volt, a körülötte lévő, folyamatosan füstölgő kisebb pocsolyákkal.
A Hvítá folyón található a Gullfoss vízesés, ami Izland második legnagyobb gleccseréből a Langjökullből ered. A folyó neve – Hvítá=Fehér folyó – a víz színére utal, ami a gleccserből származó ásványok miatt fehér színű. A folyó a vízeséstől mintegy egy kilométernyire kezd megérkezni a három lépcsőfokból álló mederszakaszra, majd hirtelen két lépcsőfoknyit zuhanva előbb 11, majd 21 méterről szakad a völgybe. Nyáron a zuhatag mögé is benézhetünk, ha nekiindulunk a vizes ösvénynek – sajnos télen ez a része le van zárva –, de teljes egészében is megcsodálhatjuk a vízesést a képződmény tetejéről.
1907-ben egy angol üzletember, Howells, nagyon szerette volna megvenni a vízesést Tómas Tómasson farmertől, akinek a lánya, Sigríður olyan mértékben ellenezte ezt, hogy egészen Reykjavíkig gyalogolt mezítláb (kb. 115 km-t), hogy ügyvédet szerezzen, és megfenyegette az apját, hogyha tényleg megtörténik az eladás, a vízesésbe veti magát. Az ügy sokáig húzódott, és a magas költségek miatt Howells képtelen volt fizetni a haszonbérletet, így a vízesés Tómasé maradt. Sigríðurt a mai napig a Gullfoss megmentőjének és az első izlandi környezetvédőnek tartják, aki felhívta a figyelmet az izlandi természet szépségére és esendőségére. A vízesést Sigríður örökbefogadott fia örökölte meg, és eladta az izlandi államnak. 1979 óta természetvédelmi terület.
Sellfossban végül csak vacsoráztunk. Egy 20 cm-es pizzát rendeltem, ami átszámítva kb. 6.000,-Ft-ba került; ellenben nagyon finom volt :)
Próbáltunk még sarki fényt keresni, de sajnos nem láttunk, pedig csillagos volt az ég és felhő sem volt, de a nap nem volt elég akítv :(
Kövesd az Alitraveling blogot a Facebook oldalán is, hogy még több utazással és utazás életérzéssel kapcsolatos információról értesülj első kézből!
Az Alitraveling blog már az Instagramon is aktív!
