A vak férfi kamerát tett vakvezető kutyájára, hogy megmutassa, milyen megaláztatáson mennek keresztül minden nap
Amit Patel felnőttként veszítette el látását. A korábban orvosként dolgozó férfi azóta vakvezető kutya segítségével közlekedik. De ő és négylábú segítője annyi bántással és nemtörődömséggel szembesülnek egy nap alatt, mikor közlekednek, hogy Amit elhatározta: kamerát szerel fel kutyájára, hogy rögzítse a szomorú eseteket.
A nap végén felesége, Seema segítségével elemezte a felvételeket. Elszomorító élményben volt részük: a kamera által rögzített anyagokat látva nyugodtan nevezhetjük durva bánásmódnak vagy épp a teljes nemtörődömségnek, ami egy nap alatt éri őket a városban közlekedve.
Amit arról számol be, hogy nem ritka, hogy rálépnek kedvence lábára, vagy rendszeresen megütik az emberek az esernyőjükkel vagy a táskájukkal, hogy menjen az útból, a tömegközlekedés dolgozói pedig szinte sosem vesznek róluk tudomást, mikor a férfi segítségre szorulna. Lényegében elsöprik az útból, ha kutyájával közlekedni szeretne Londonban.
Kika 2014 óta van Amit mellett, és abba a segítő kutyák szűk 5%-ába tartozik Nagy Britanniában, akik képesek egyedül közlekedni a mozgólépcsőn.
– Kika mindig a bal oldalamon ül a mozgólépcsőn, így nem tudnak elmenni tőlünk azon az oldalon. Ezért gyakran megütik a kutyámat, hogy menjen az utukból – meséli szomorúan Amit. – A legszomorúbbak mégis a bántó megjegyzések a hátam mögött.
Az emberek annyira arrogánsak, úgy viselkednek, mintha bármit megtehetnének. Néha azért elgondolkodom, ki az igazából vak: nem azok, akik a telefonjukhoz vannak ragadva? – Amit érzi, hogy kutyája, Kika néha milyen feszültté tud válni egy-egy ilyen atrocitás miatt, olyankor pár napig nem is közlekednek sehova.
Ráadásul mivel Amit minden nap vonatozik, így abban is nagy tapasztalatra tett szert, hogy mennyire nem vesznek róla tudomást az ott dolgozók, akiktől segítséget kérhetne. Az utasok sem figyelmesebbek: ha megkéri Kikát, hogy keressen neki egy szabad helyet, mindenki mozdulatlan marad, még akkor is, ha csak a csomagjaikat tartják az üléseken. Ahogy meséli: olykor annyira felbosszantja magát ezen, hogy megvakarja Kika füle tövét, mire az eb elkezdi kissé megrázni magát – és mivel senki nem szereti a vizes kutyát vagy a szőrt, így inkább helyet adnak neki, csak hogy elhúzódhassanak tőle.
– Egyszer egy hölgy azt mondta, hogy bocsánatot kellene kérnem, amiért feltartom az embereket. Megkérdeztem tőle, hogy azért is bocsánatot kellene kérnem, mert vak vagyok? Azt mondta: igen… –
Pedig Kika egyszer még gazdija életét is megmentette: elé állt, ahogy látta, hogy közeledik egy autó, nehogy Amit lelépjen a járdáról. Kika kisebb sérülést szenvedett, de nem lett komoly baja.
Itthon is hasonlóan rossz a helyzet?
Feltételeztük, hogy hazánkban sem könnyebb a vakok és látássérültek helyzete, kérésünkre dr. Mezősi Tamás, a Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskola vezetője mesélt az itthoni helyzetről.
– A magyarországi tapasztalatok is vegyesek, de többnyire inkább pozitívak. A vakvezető kutyát használók tapasztalatai alapján az emberek többsége elfogadóan viselkedik a kutyával közlekedőkkel, sok kedves megjegyzést tesznek és igyekeznek segíteni.
Az alapvetően pozitív attitűd ellenére azonban tény, hogy még mindig nem jutottak el mindenkihez a segítő kutya használók jogait garantáló rendelet szabályai (27/2009. (XII. 3.) SZMM rendelet a segítő kutya kiképzésének, vizsgáztatásának és alkalmazhatóságának szabályairól). Előfordul, hogy egy üzlet vagy rendelő, iskola dolgozója vagy egy buszsofőr hibásan értelmezett kötelességtudatból megakadályozza a vakvezető kutyák belépését a szolgáltatás területére, vagy éppen a felszállást a buszra. Habár ezek a jelenségek egyre ritkulnak, még mindig nagy problémának számítanak, mert a megalázó helyzetek mély sérülést okoznak a vaksága miatt amúgy is kiszolgáltatott ember lelkében.
Gyakrabban fordulnak elő jogszabályba nem ütköző, de a közlekedő párost mégis nagyon zavaró jelenségek. Általános probléma az ismerethiány. Nagyon sokan vannak, akik még mindig simogatással, hangos szólítgatással zavarják a dolgozó vakvezető kutyát. Az pedig nem egyszerűen tudatlanság, de megbocsáthatatlan tapintatlanság is, ha valaki a vak gazda fogyatékosságát kihasználva észrevétlenül csalogatja a kutyát vagy ételt kínál neki. Sajnos ezek a magatartások egyáltalán nem ritkák, nap mint nap találkozunk velük, és csak a folyamatos ismeretterjesztő munka segíthet abban, hogy mindenkit megtanítsunk a vakvezető kutyákkal együtt élni. –
Még bővebben az itthoni helyzetről:
Kötelezték a MÁV-ot, hogy a látássérülteknek is biztosítsanak segítséget
Vakvezető tanulókat keres a Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskola
521 hivatásos négylábú segített tavaly az országban
100 látássérült emberre sem jut egyetlen vakvezető kutya az országban
Odacsukta a vakvezető kutyával közlekedő vak férfi bokáját a buszsofőr
(kutyabarát.hu)
