2010 áprilisa. Hatalmas tömeg, köztük közeli barátaim a Vörösmarty téren hallgatják Orbán Viktor győzelmi beszédét, harsog a “Viktor, Viktor!”. Ünnepelik a kétharmadot, heteken át a rendszerváltás befejezéséről, egyedülálló történelmi lehetőségről beszélnek. Ma már komikusan hangzik , de Orbán “nem értettem a kérdést” Viktor ekkor még szerénységet és alázatot ígért a magyar polgároknak, köztük 2,7 millió szavazójának.
Aztán sorra gyűltek a fekete pontok. A Fidesz bűneit számba venni is embert próbáló, különösen azoknak, akik egy transzparens, korrekt, európai állam felépítését várták a gazdasági válság hamvain. Megbocsáthatatlanok a madárcsontú magyar demokráciának bevitt gyomrosok; az alkotmánybíróság kiiktatása, hogy fideszes pártkatona lett az elvileg a nemzet egységét szimbolizáló köztársasági elnök, a jegybank elnöke, a legfőbb ügyész, a Médiatanács és az MNHH elnöke és még számos kulcsfontosságú, a magyar állam demokratikus működését biztosító pozíció, megfejelve a Fidesz leválthatatlanságát biztosító, aránytalan és igazságtalan választási rendszerrel.
Az előzetes ígérgetések ellenére a Fidesz kizárólag saját hatalmának betonba öntésén munkálkodott, arcon köpve mindenkit, akik a szocializmus lezárását várták tőlük. Ennek hatásait saját környezetemben is tapasztaltam, hiszen a szociálisan érzékeny, a demokráciát féltő ismerősök 2014-re mind egy szálig elpártoltak a Fidesz mellől.
A párt mégsem omlott össze. Tapasztalataim szerint a 2010-es szavazókból 2014-re azok maradtak fideszesek, akik úgy érezték, hogy a demokrácia leépülését ellensúlyozza életkörülményeik javulása. Akik hitték, hogy a gazdasági válságból Orbánék vezették ki az országot, és ezért nem tartották túl nagy árnak a modern kori feudalizmusért.
Hogy a gazdasági fellendülés mennyiben köszönhető az unortodox gazdaságpolitikának, persze vitatható. Meggyőződésem, hogy a Fidesz érdeme a talpra állásban minimális. Magyarország gazdasága egy Németország szoknyájába kapaszkodó törpe, ami (számos európai ország gazdaságához hasonlóan) csak a gazdasági válság elmúltával, a konjunktúraciklus felszálló ágában kezdett újra prosperálni. Az elmúlt években olyan országok GDP-je is emelkedett, ahol nem söpörte el a népharag a válság alatt kormányzó pártokat, ráadásul a közvetlen versenytársaktól Magyarország érezhetően leszakadt. “Lényeg a lényeg, jobban élünk, mint négy éve” gondolta mégis a maradék 2,1 millió magyarországi Fidesz-szavazó 2014-ben.
Bár hatszázezer ember rájött, hogy átverték, az illiberális állam által elüldözötteket kompenzálta az új választási rendszer, illetve a határontúli magyarok frissen megszerzett szavazati joga, ráadásul a magyar társadalom egy részének kifejezetten imponáltak a Fidesz nyugat-ellenes szólamai, így maradt a kétharmad. A Fidesz támogatottságának átalakulásával párhuzamosan felgyorsult a magyar közviszonyok drámai erodálódása. Orbántól ugyan sosem állt távol a demagógia és az arrogancia, de ahogy egyre kevésbé volt a siker garanciája az anti-Gyurcsány szerep, az újabb témákat érezhetően az új publikumhoz igazította.
A harmadik Orbán-kormány alatt a bűnlajstrom exponenciálisan bővült tovább. Egyrészt a Fidesz-közeli médiabirodalom erőszakos kiépítése, szakmaiatlan, etikátlan működése és közpénzből való üzemeltetése miatt gyomorforgató ez az időszak, de a maradék demokratikus kontroll (civilek, bíróságok) ellehetetlenítésére is folyamatosan vannak kisérletek, miközben mindent felemészt a korrupció. A fentiek elkendőzésére a Fidesz a menekültválságból próbált politikai tőkét kovácsolni.
A migrációs válság egy égető probléma, de a magyar társadalom többsége számára nyilvánvaló, hogy a magyar kormány érdemben nem járul hozzá annak megoldásához. A hisztériakeltés és uszítás mellett kizárólag olyan látszatintézkedések születtek, melyek egyike sem jelenti az európai kultúra hangoztatott megmentését. Menekültek százezrei jutottak el a magyar határzártól függetlenül Németországba, az pedig rejtély, hogy miért tartaná a Közel-Keleten a muszlimokat, ha a helyi keresztény egyházakat Európából pénzelik.
A Fidesz válasza a Mónika show szellemi színvonalára kalibrált propaganda volt, és a párt a mai napig ebből él. Bizonyítéka ennek, hogy míg a közel-keleti muszlimok érdemi segítséget egyáltalán nem, a kiemelten fontosnak kikiáltott közel-keleti keresztények pedig összesen 1,2 milliárd forint segítséget kaptak, a kvótakampány 17 milliárdba, ezen felül a sorosozás még bő 12 milliárdba került. Az üzenet - miszerint a bevándorlók muszlim csőcselék, akiket Soros György (egy tudjukki) telepít be, hogy elpusztítsa Európát - buta, xenofób és rasszista. A sorosozós szál sem véletlen, hiszen bár a Fidesz nem antiszemita, sőt Orbán miskolci cigányozásáig direkt módon cigányellenes sem volt, újdonsült szavazói nagyon is azok.
Mi történt a régiekkel? Gondoljanak bármit Soros Györgyről és a migrációról, a nyolc éve a Vörösmarty téren ünneplő fiatalok ma úgy viszonyulnak a Fideszhez, mint anno az MSZP-hez. Belátták, hogy Orbán és Gyurcsány egy kutya kölyke, önös érdekeikért lelkiismeretfurdalás nélkül ugrasztanak egymásnak családokat, rokonokat, barátokat, honfitársakat. Belátták, hogy a magyar politikai elit hatalomvágya és pénzéhsége jelenti a legnagyobb veszélyt Magyarországra.
Érveire és beszédmódjára igényes Fidesz-szavazót hosszú évek óta nem láttam, a párt Pintér Attilát megszégyenítő jobbratolódásával szimultán gyakorlatilag teljesen eltűntek. Nem csoda, hiszen a Fidesz mára kizárólag ijedt, érzelmeik által vezérelt emberekre alapozza az ország kormányzását. Nekik szól Orbán haverkodós stílusa, nekik szólnak a tróger és cinikus felszólalások a parlamentben, az óriásplakátok, a köztévé híradói, a “nemzeti” konzultációk. Ők az újdonsült “demokraták” a kleptokráciában.
Vállalhatatlan magatartásával a Fidesz az európai Magyarországot akaró egykori fideszesek mellett azokat is napról napra szembe köpi, akik nem politizálni, nem az állammal harcolni, hanem egyszerűen csak normális életet élni akarnak. A kierőszakolt leválthatatlanság, illetve a színvonaltalan megnyilvánulások áradata milliókat nyomaszt, ennek egy apró morzsáját láthattuk Hódmezővásárhelyen.
Bár a Fidesz maradék szimpatizánsa ma még kivont légycsapóval áll sün alakzatban, a világ legapróbb rezdüléseitől is viszkető tenyérrel, egy felől nem lehet kétség: Orbán Viktor őket is el fogja árulni, ha személyes érdeke azt kívánja.
Ma is egyértelmű, hogy a Fidesz mennyire ostobának tartja maradék, muszlim inváziótól és az európai kultúra eltűnésétől rettegő szavazóit. A fideszes banda, miközben 1200 (elnézést, egy városnyi) háborús menekült ellen kakaskodik, az évtizedek óta Magyarországon élő muszlimok ellen uszít, a Jobbikot pedig iszlámdicsőítésért ostorozza, nyíltan támogatja Törökország európai uniós csatlakozását, sőt a csatlakozási tárgyalások gyorsítását is, kaput nyitván 80 millió “muszlim migráns” előtt. Ennyire érdemes komolyan vennie a “honvédőknek” ezt a konzekvens pártot.
