Március 29,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Harcaim

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,506,669 forint, még hiányzik 1,493,331 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Napok óta nem megy ki a fejemből Lázár János mindenhez is értő miniszter egy mondata. Nem tudom, milyen apropóból mesélte, hogy az édesapja házi készítésű kolbászt és szalonnát küldött Orbán Viktornak. Ez önmagában nem hír, küldjön. Orvosilag ugyan aligha indokolt a dolog, jobb lett volna valami diétás meglepetéssel kedveskedni a miniszterek elnökének, de ez nem tartozik rám, aggódjon a dietetikusa a túlsúly miatt. Ami megragadott, az a kolbászhoz és szalonnához fűzött magyarázat. Jelesül az, hogy azért küldi Lázár apuka, hogy erőt adjon a miniszterek elnökének (mármint a kolbász) a harcaihoz.

Milyen harcaihoz, kérdem én szelíd szeretettel. Kivel harcol a mi túlsúlyos büszkeségünk? Miért? Mi ellen? Kinek az érdekében? Nincsen háború. Béke van, huszonegyedik század van, Európa közepén csücsülünk. Egy politikusnak, de még egy miniszterelnöknek is az a dolga, hogy tárgyaljon mindaddig, ameddig az ország érdekében el nem éri a legjobb eredményt, aztán megállapodást kössön. Ez nem harc. Vagy lehet annak nevezni, de kézmosást is lehet, mert harcolok a bacilusok, a kosz és a baktériumok ellen. Mégse jelentjük ki, hogy harcolni megyünk a fürdőszobába.

Volt már ezen a kontinensen egy figura, aki a harcban hitt. Írt is erről egy könyvet. Harcom. Ez volt a címe. Talán azért nem ismerős annyira így, mert németül van a cím is. Ez az ember is abban hitt, hogy neki elhivatottsága és küldetése van. Meg kell mentenie a népét, pontosabban a fehér, tisztavérű részét. Életteret követelt, homogén nemzetállamot, a fehér faj felsőbbrendűségét hirdette. Jólétet, biztonságot, fejlődést ígért. Az ő hagymázas álmai milliók halálát okozták.

A mi harcos sufnijogászunknak szerencsére korlátozottak a lehetőségei, nem fogja milliók halálát okozni. Csak ezt a szerencsétlen országot tudja megnyomorítani. De azt igen lelkesen és hatékonyan csinálja.

Én pedig nem értem azokat az embereket, akik mellette állnak ebben a nem létező harcban. Mi a fene motiválja őket? Ki akar háborúban élni, amikor békében is lehet? Ráadásul úgy, hogy az a háború nem a megszálló ellenség ellen folyik (mert nincs ilyen), hanem a saját honfitársaik ellen.

Ha Orbán harcol, ám legyen. Ebben az esetben háborús bűnös. Ő maga és szűk elitcsapata az, amelyik kifosztja és lepusztítja a saját országát. Ő az, aki kiadja a tűzparancsot akkor, amikor nem a nem létező ellenség, hanem egy ország két fele áll szemben egymással. Mert ő szembeállította. A saját céljai elérése érdekében.

Nem értem azokat az embereket, akik gyűlöletben és szegénységben akarnak élni, miközben békességben és biztonságban is lehetne. A békemeneten készült számos videó közül az egyiken egy kedves arcú, ősz hajú hölgy azt mondta, ő nem érti azokat, akik nem támogatják Orbán Viktort. És hogy szerinte azoknak, akik nem Orbán mellett állnak, nincs helyük ebben az országban. Mosolyogva mondta. Sokkal szörnyűbb volt, mintha gyűlölettel a szemében mondta volna. Mert ő ezt komolyan gondolta. Így hiszi. Látszott, hogy nem tudja, mi történik körülötte az országban. Fogalma sincs arról, Orbán a céljai elérése érdekében hány életet tett tönkre, hány karriert tört derékba, hány fiatalt üldözött el. A néni nem tud arról, hogy az egészségügy állapota miatt ha ő kórházba kerül, valószínűleg leszedálják és a demens osztályon köt ki. Pusztán a kora miatt és mert nincs elég orvos, nincs elég ápoló, nincs elég gyógyszer, nincsenek megfelelő diagnosztikai berendezések és ami van, azzal a fiatalabbak életét igyekeznek menteni.

A néni azt sem tudja, hogy amennyiben teljesülne az álma és elmenne az országból az, aki nem támogatja Orbán rombolását, akkor neki nagyon hamar nem lenne nyugdíja és nemes egyszerűséggel éhen halna. A társadalom többsége termeli meg azokat a javakat, amiből a hitelek törlesztése, de a nyugdíjak folyósítása is lehetséges. Ezeket a megtermelt javakat sarcolja meg Orbán és holdudvara is. A Vajnák, Garancsik, Rogánok, Lázárok, Tiborczok, Mészárosok nem termelik a pénzt, hanem lefölözik a hasznot, felélik a jövőnket.

Rendben van, sokan nem szeretik a Fideszt, de a többi pártot sem. Akkor inkább nem szavaznak senkire. Ha a Fidesz kétharmaddal nyerni talál a választáson, ennek az országnak annyi. Az ősz hajú, kedves arcú néninek, a békemeneten masírozóknak is annyi. Mert nagyon sokan nem fogják megvárni a diktatúra teljes kiépülését. Akik eddig ragaszkodtak az országukhoz, azok is fogják a bőröndöt és útra kelnek, mert nincs még négy évük arra, hogy kivárják a végét.

Ha az ellenzéki pártoknak sikerül kiütniük a nyeregből Orbánt és koalíciót létrehozni, akkor van remény. Ők sem hibátlanok sem külön, sem együtt. De kölcsönösen kordában tudják tartani egymás agybaját és ami nagyon fontos: le lehet váltani őket. Egy kétharmaddal megválasztott Fideszt többé nem lehet leváltani. Végleg bebetonozzák magukat a bibós-srácok. Eltapossák a demokrácia, a független sajtó és a szólásszabadság utolsó morzsáját is. Nem marad más, mint folyamatos háború, rettegés és gyűlölet. És persze teljes leszakadás. Bármennyire szeretjük is az országot sokan (ami nem azonos Orbánnal és bandájával), mindenkinek csak egy élete van. Azt az egy életet pedig sokan nem óhajtjuk feláldozni azért, hogy a felcsúti kocafocista végig tudja játszani ezt a félidőt is.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.