20 különös kép a Londonban tüntető és barikádokat emelő brit kommunistákról
2018. március 22. 12:45
Még az orosz polgárháború alatt, a világforradalom továbbvitelének reményében alakult meg több kisebb szervezetből Nagy-Britannia Kommunista Pártja. A II. világháború előtt sztrájkokkal és sokszor fasisztákkal, illetve rendőrökkel vívott utcai harcokba torkolló demonstrációkkal hívta fel magára a figyelmet. A háború végére valódi politikai erővé vált, azonban 1956 után rétegpárttá sorvadt.
Korábban
1920-ban egy csoport forradalmi meggyőződésű szocialista részt vett egy gyűlésen a londoni Cannon Street Hotelben. Ezek a férfiak és nők különféle politikai szervezetek tagjai voltak, köztük a Brit Szocialista Párté (BSP), a Szocialista Munkáspárté (SLP), a Szesztilalom- és Reformpárté (PRB), és a Munkások Szocialista Szövetségéé (WSF). Ezen a gyűlésen megegyeztek abban, hogy együtt megalakítják Nagy-Britannia Kommunista Pártját (CPGB). Mint később kiderült, maga Lenin legalább 55 000 angol fontnyi (mai értéken több mint egymillió font, azaz több mint 350 millió forint) pénzt adott a CPGB indulásának elősegítésére.
Az 1926-os országos általános sztrájk előtt a párt több vezetőjét bebörtönözték „lázadás tervezése” vádjával, de a CPGB által támogatott sztrájk jót tett a taglétszámnak, főként Glasgow-ban, Kelet-Londonban és Walesben, amelyek egyes részeit „kis Moszkvának” kezdték el hívni a köznyelvben. A párt igen aktív volt a különféle gyűlések és tüntetések szervezésében. Ezek közül némelyik erőszakkal végződött, leghíresebben 1936-ban, amikor a felvonuló kommunisták Oswald Mosley Brit Fasiszta Pártjának feketeingeseivel csaptak össze a londoni Cable Streeten és környékén.
Az 1930. novemberi 2555 taghoz képest a CPGB legnagyobb létszámát 1943-ban érte el 60 000 taggal, és az 1945-ös parlamenti választáson 103 000 szavazatot kapott, ezzel két képviselőt juttatva az alsóházba. A következő évi helyi választásokon több mint 500 000 szavazatot kapott, így a párt 200 helyi tanácselnököt adott. A CPGB 1945 és 1956 között volt befolyása csúcspontján. A legnagyobb taglétszám-csökkenés az 1956-os magyarországi forradalom után következett be. Annak ellenére, hogy 1956-tól a 70-es évek második feléig közvetlenül a Szovjetunió támogatta pénzügyileg, valódi politikai párt helyett inkább egyfajta nyomásgyakorló szervezet lett belőle, és nem tettek neki jót a belső konfliktusok sem. 1991-ben, a Szovjetunió széthullásával született meg a döntés a párt feloszlatásáról.
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
11. A kiegyezéshez vezető út, a kiegyezés tartalma és értékelése
IV. Politikai berendezkedések a modern korban
- Véreskezű zsarnokból Ferenc Jóska – hét évtized „a birodalom első hivatalnokaként”
- A Magyarországgal való kiegyezés felé mozdította el Bécset a königgrätzi vereség
- Külpolitikai kudarcok kényszerítették Bécset a Kiegyezésre
- Deák Ferenc tollba mondta a húsvéti cikket, hogy kézírását se ismerjék fel
- Ferenc József is fogadta az 1849-ben jelképesen felakasztott Andrássyt
- 10 tény a dualizmus kori Magyarországról
- Egyenes út vezetett a kiegyezéstől Trianonig? – az 1867. évi alku 150 év távlatából
- Kossuth a bukás biztosítékát, mások az ország aranykorát látták a Kiegyezésben
- Megoldódott Sisi koronázási fotóinak rejtélye
- Egyik legsikeresebb éve élete végét is jelentette Bocskai Istvánnak 15:05
- A háborús károkat szenvedett Belgium nem volt jó választás az olimpia megszervezésére 12:20
- 12:20
- Egy étterem volt az amerikai feminista mozgalom első főhadiszállása 10:35
- A kételkedő zsűri előtt vágta földhöz Zsolnay Vilmos fia a mester porcelánját tegnap
- Magyar hősök nyomában Isztambulban és környékén tegnap
- Sikertelen irodalmi pálya után vált Viktória királynő kedvenc miniszterelnökévé Disraeli tegnap
- Furcsa testi elváltozásokat jósoltak a hosszútávfutás női képviselőinek tegnap