A rossz emlékű XX. század történelmének eseményei finoman szólva is megosztják a magyar közvéleményt. Ez alól a Horty Miklós nevével fémjlezett időszak sem kivétel. Van aki sok tekintetben paradicsomi állapotnak tartja a két világháború közti magyar közéletet, mások pedig csak és kizárólag a rosszat hajlandóak látni az adott korban.
Nem meglepő, hogy az igazság a két nézőpont között (ha nem is pont középen) van, hiszen az első világháború lezárása utáni korszakban egyszerre tevékenykedett Bethlen István és Imrédy Béla, egyszerre juthatnak róla eszünkbe a zsidótörvények és a magyar filmgyártás aranykora. Ha nem is mindig egyforma jelentőségű tényezőkről van szó, akkor is tagadhatatlan, hogy jó és rossz egyaránt köthető a 20-as, 30-as évekhez.
A témában közölt cikkek egy része hosszabb lélegzetvételű és nehezebben emészthető. Több esetben talán erőszakoltnak tűnhet az egyik, vagy másik oldalra való besorolása, hiszen a korszakot érintő adott résztéma ugyanannyira „siker”, mint „bukás". Sajnos (vagy nem sajnos) ezek együtt járnak az időszak körültekintő bemutatásával. Mert a történelem ilyen, nincsenek (vagy csak nagyon-nagyon ritkán adódnak) egyértelmű, egydimenziós helyzetek, nagyon kivételes az, amikor sarkos ítéletet mondhatunk valamiről, vagy valakiről. De talán pont ez adja a tudományágnak a szépségét.